April 2013
1 post
ennyi?
a reggeli világosságban vált teljes mértékig bizonyossá, hogy az idei PENre nem jutok el. és az egyszerű ok nem az akarásban van, hanem abban, hogy már a bőrgyár felé kihunynék a fáradtságtól. kész röhej, de annyi erőm nincs, hogy az agyamat beindítsam, pedig egész nap aktívnak kellene lennem. ez a hét egy öngyilkosság, ahogy az elkövetkezők is. a hepiend pedig erősen kérdéses.
March 2013
1 post
November 2012
1 post
helyzetjelentés.
a nyakam ellenáll bármiféle mozdításnak, a kezemnek pedig férfiparfüm illata van. az ég kék, őszi fények vannak, a hajam borzas.
minden csendes és jó. a helyzet mondhatni tökéletes.
October 2012
3 posts
hazaértem Sopronkörnyékre.
közben meg azt érzem vége van, végem van, és már egy másik utat tervezek.
most nem jó, vagyis épp ez az: tudom, hogy nem jó, de közben olyan nyugodt vagyok, mint még soha.
nem tudom, hova ez a menet, meg a sehova se vezet, szóval félelem van, ahogy az kell.
talán sose lesz igazán vége, de egy csomó régi smst kitöröltem.
és sajnos már rég nem hiszek a szívemnek, csak az agyammal pacsizok...
kurva egy reggel ez.
beteg, fáradt, öngyilkos hajlamú.
előreláthatólag ma nehezen leszek kedves.
hát erre tényleg
csak azt tudom mondani, hogy hű.
a dáthámnak közben üzenem: most azonnal szégyelld el magad, irány a sarokba és gondolkodj el magadról! és nem jöhetsz ki onnan, amíg azt nem mondom! irgumburgum!
(persze azért a “mi a bajod?” érdeklődésekre a “DISZ IZ DÁÁÁÁTHAAAAA!!!” felkiáltás elég elmebeteg-menő, valljuk be.)
jejjejj, és már holnap van! kurvaélet, de nem vagyok álmos....
September 2012
9 posts
a mai nap folyamán
már végigpróbáltam egy délelőttöt, voltam könyvtárban, bevásároltam, elmosogattam 3 napi edényhalmazt, kimostam, kiteregettem, rendet raktam, megírtam egy fél monológot, valamit mégis elfelejtettem…
például ENNI.
arról meg inkább említést sem teszek, hogy ez egy kibaszott vasárnap. (nyilván csak a naptár szerint.)
hullajó hetünk lesz ismét, égszakadás, földindulás várható!
rájöttem,
hogy az élet a rossz híreket egyszerre közli. ha túléled, jöhet a jó is.
túléltem, kérem a jót.
most.
no, akkor írjunk
monológot.
(bár egyelőre akadályozó tényező, hogy megéheztem, de ezen akadály ledöntése után már semmi sem állíthat meg.)
jelentem:
a csellózástól vízhólyag nőtt az ujjamon, valamint már nem érzek, csak sajgást a húrokkal érintkező ujjbegyeimben. gépelni is csak apró, kopogó fájdalmak között tudok.
de a fő kérdés: miért vagyok még így is biztos benne, hogy megéri?!
az életem
egy mindezidáig sikeresnek tűnő
öngyilkos merénylet
önmagam józan esze s lelki nyugalma ellen.
ó, ez a mai nap,
ó, ez a rengeteg dolog,
ó, ez a kevés idő,
ó, hogy a jó francba.
pedig mostanság szeretem a hétfőket.
hazajöttem
a szombati (!!!!) kurzusról, és rögtön leültem ügyeket intézni. e-mailt írni, naptárazni, rendszerezni.
most végeztem.
még csellóznom és mosogatnom kell. minimum.
ez a szombat nem szombat.
August 2012
3 posts
eszembe jutott pár név és arc...
és meglepően elszomorítanak akkori személyiségem hiányosságai következtében, általam mások ellen elkövetett bántások, sértések és a többi égetnivaló naivság. elég szar érzés, mit ne mondjak. főleg, mert ezeket a dolgokat már nem nagyon lehet kimagyarázni: ha anno köcsög voltál (szép szóval, és enyhén kifejezve), akkor kalap, kabát. tök jogos, tök érthető, és foghatod a fiatalságra, és hiába igaz,...
történtek velem jó dolgok mostanság,
de a mai nap (főleg a délután és az este) igazi ajándék.
:)
July 2012
7 posts
a betűtésztás paradicsomlevesben
számok is vannak.
vajon van betűtésztás jóslás? érdekelne, mit hoz a jövőm a levesem szerint.
és hogy milyen lesz a második fogás, nevezetesen életem első puliszkája. mármint, az első amit a saját kis kezemmel készítettem.
ez a nap túl sok izgalmat rejteget.
tanulmányírási agymenések rovatunk:
ókeresztény valóságshow:
kiszavazás: aki túléli az égetést, bentmarad
bátorságpróba: élve eltemetés, hullamosás
feladatok teljesítéséért járó jutalom: bebalzsamozás
díszvendég: ókeresztény mártírok szelleme, aki a játékosokat megtanítja az ókereszténykedésre
nyeremény: saját sírkamra a temetőben 1 évre és havi egy ókeresztény köcsög, valamint automatikus részvétel a valóságshow 2. évadában
...
ez egy elég hosszú
telefonbeszélgetés volt.
szerintem életem egyik leghosszabb csacsogása.
a fene gondolta volna, hogy tudok ennyit beszélni telefonon, pedig valljuk be, bármennyire is szószátyár vagyok, a telefonálás nem az esetem. a kínos csöndek egy-egy téma között, meg az általános hogyvagy után a hogyantegyükle, erre most 40 perc 40 másodpercet traccsolunk egymás szavába vágva.
néha megijedek, amikor...
napimantrák:
imádoktornázni-imádoktornázni-imádoktornázni;
nemfájsemmim-nemfájsemmim-nemfájsemmim;
ezjónekem-ezjónekem-ezjónekem;
nemfájsemmim-nemfájsemmim-nemfájsemmim!
szeretem,
amikor valaki attól boldog, hogy felkúrhatja valaki agyát, akit állítólag szeret, majd önelégült mosollyal üldögél a szobácskájában, mint aki jól végezte dolgát, hiszen mi sem természetesebb, mint bántani a másikat.
az élet tud unalmas lenni, de hogy ennyire, ezen néha nagyon meglepődöm.
hú, de lemennék most a tengerhez!
ott is biztos 40 fok van, de az az illat, a hullámok hangja…
rohadtul egy szikla szélén akarok élni, hogy minden reggel erre ébredhessek és minden éjjel ezt hallgatva, érezve kelljen elaludnom.
a puding
csokis volt, és volt rá vaníliaöntet. nem tudtam megenni az egészet, de… valamit akartam írni a vaníliaöntetes csokipudingról.
már a gondolataim is szublimálnak, nem csak én.
June 2012
25 posts
kedvem lenne
az összes fesztiválozó ismerősömet letiltani facebookról, illetve bárhonnan, ahonnan a “jajdeszupipartivolt”, “dekurvajóleszmaismegholnapisabuli”, ja és a “ómárcsakkettőtkellaludnimertszupifesztremegyünkjuj” kommentek áradnak.
bocs mindenkitől, úgyis mindenki tudja, hogy lávjú, de azért mégiscsak na.
még ha az én szegénységem is, lehet, aláírom, de nem jó ezt...
a mai program:
kiolvasni az Éhezők Viadalát és elkezdeni a Futótüzet.
csütörtök éjjel kezdtem, és még van 150 oldal az első könyvből. ugye simán meglesz?
már alig várom a folytatást. :)
na szép,
az hagyján, hogy az ébredős játékot elvesztettem (senkinek nem volt illúziója afelől, hogy ez nem így fog történni), de hogy rögtön, utána még
Vesztettem!
is rögtön, hát azért ez így korra reggel borzadály.
az élet igenis fos.
de ha vissza kéne vonnom, inkább átalakítanám, és azt mondanám: az élet szép, de az emberek szarrá vágják körülötted. :) és sajnos tudjuk, hogy ez igaz.
(sztranyovszki, te ezt inkább ne nézd meg, mert már hallom a hangod.)
ez már
nem alvás.
na,
még a végén kiderül, hogy érdemes élni.
a világnak akkor sincs vége, ha te magad háromszor dőltél össze. vagy még többször. a helyzet változatlan, de az a helyzet, hogy bármi lehet. az élet nem szarozik, vagymi. tudja, mi a jó neked, és akkor is azt teszi veled, még ha te más illúziókba meg vágyakba ringatod is magad. lényegtelen. ha dolgozol, ha csinálsz bármit, és közben jól is érzed magad...
velociraptor!!!!!
hihihi. ^^
épp leolvad
az arcom.
blöee.
Karfiolnak ajánlom szeretettel
a következő, régről meglelt beszélgetés-, majd később (ezért az előszöveg) blogrészletet: —————————————————————————————-
Ma esti beszélgetés végeredményeként drága lakótársam tette a címként szolgáló megállapítás. Míg én...
jeee,
ÖTÖST kaptam Fejlődéslélektanból!
mégsem moslék van a fejemben!
elegem van,
nem tudok többet tanulni, nem megy a fejembe, és nem is akarok már.
utcaseprő akarok lenniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, nem pedig tanár….
nyeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
meglehetősen ijesztő ráébredni,
hogy az én fejem sem káptalan. mi több, megtelt, és az eddig befogadott anyagok is HUSS, kireppentek belőle. enyhe pánikérzet felismerni azt is, hogy az én erőforrásaim (is) végesek, és igenis ki tudok merülni fizikailag, szellemileg és mentálisan. és amennyiben ez egyszerre történik meg, akkor van a baj. mint most.
nagyon nem tetszik, hogy a legnagyobb hajtás közepén adja fel az egész lényem a...
rockabilly-bambik
egykéthá’,
már várom a képeket, mert
Manyival és Micivel nagyon odatettük magunkat ma a téren.
úgyhogy Joli most végigdől a megérdemelt végigdőlésével az ágyán. jeeee, rockabilly-bambik!
igen, azt hiszem az lesz a legjobb,
ha elmegyek utcaseprőnek.
faszomnak kell tudomány.
és igen!
rend, tisztaság, új, szépen berendezett szoba! juhú!
bangbangbang,
lő, talál, összeesik.
bezárták felnövőkorom egy csíráját.
